Amikor a kronologikus időfelfogásból egy egészen más időbe kerülök, a kairosba, amelyben egy pillanat is lehet örökkévaló. A színház és általában a művészetek hivatottak segíteni ebben az embernek. Én is egy színházzal foglalkozó „táborlaborban” dolgozom ilyenkor, az előző (Import Impro Győrből) írásomban megemlített, győri Révai Miklós Gimnázium színköreinek nyári tábora ez, melynek helyszíne legtöbbször Csorna, s amely már az én tizenhároméves korom előtt is várta a színházzal játszani vágyókat és ezek a játszani vágyó fiatalok bizony országos sikereket érnek el diákszínjátszásban, és amikor már nem a Révaiba járnak, sokan közülük hűségesek maradnak Tháliához.
A Révai Gimnáziumban 4-5 színjátszó csoport működik más-más vezetővel párhuzamosan és folyamatosan. Wenczel Imre munkájának köszönhetően 1991 óta a diákszínjátszás presztízse egyre erősödött a győri fiatalok körében. Most a révais színkörök munkáját Varjú Nándor koordinálja, s ő vette át az idei nyári tábor vezetését is.
Mióta ide járok (régen játszóként, majd csoportvezetőként) soha nem tapasztaltam, hogy ez a tábor csupán pihenő-, vagy élménytábor lenne, ahogy azt sok egyéb stúdiós és egyéb diákszínjátszó-táborról hallom. Habár biztos, hogy jót tesz a szellemnek és ritka élményben részesít, itt bizony mindig is kőkemény munka folyt, mind a rendezők, mind a játszók részéről. A csoportok általában azt a „nyersanyagot” dolgozzák fel itt, amellyel a következő évben dolgozni szeretnének, de az is lehet, hogy a rendelkezésre álló időt olyan színházi utak kipróbálására szentelik, amelyek valódi produktivitása nem közvetlenül nyilvánul meg a táborzáró előadásban. Alapozó munka ez, melyik-melyik rendező és csoport munkamódszere szerint a szombat esti bemutatóra készülhet előadásvázlat, hangulatjelentés, akár egy rövidebb kész előadás, de annyi biztos, hogy színházi mechanizmusokból nincs hiány. Az idei táborzáró előadások esetében sem volt.
Öt csoport produkcióját láthatták a szombat esti nézők július 10.-én. A legfiatalabb csoport a Varjú Nándor vezette Traktor színkör a Rómeó és Júlia nyomán készítette el Kriptaszökevények c. előadását. Az előadásuk jó iskolapéldája lehetne annak, hogy egy tapasztalt színházi ember és pedagógus, egyhetes felkészülési idővel miként mozgasson egy a színjátszásban még járatlan, de nyitott és lelkes csapatot élő előadásban a színpadon. A kriptaszökevényeket az interneten utol is érhetjük a következő linken (ahogy minden előadás, ez is fenn van az interneten.): http://www.megavideo.com/?v=z9huxzy7
A Traktor színkörnél egy évvel idősebb Tükör csoport (vezetője Papp Gergely és asszisztense, Nagy Zsolt) nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint Arthur Miller A salemi boszorkányok c. művébe, ami nagyon hálás történet. Az előadásból kiderült, hogy a csoport nagyon jó úton indult el. A játszók, tudják, mit csinálnak, egy-egy különösen szép és megformált alakítást is láthattak az előadás nézői. Az előadást jellemzik a szépen megformált színpadképek, és igazi színházi pillanatok. Az előadást ezen a linken lehet megtekinteni: http://www.megavideo.com/?v=yzf2hfmr
A harmadik csoportnak, amely ebben a formában most először dolgozott (neve egyelőre Nagy csoport) mindössze három tagja van, két rendezővel dolgoztak; Balla Richárddal, és Falkay-Horváth Edével. Kiss Csaba: De mi lett a nővel? alapján három játszó huszonöt percen át volt hivatott lekötni a nézői (esetleg látói) figyelmet. Nehéz dolguk volt, számomra nem volt egészen világos, hogy miért éppen olyan művel foglalkoztak, amiben orosz férfiak a szereplők. Nyilvánvaló, hogy ez a feladat, néhány éve játszó fiatal lányoknak még nem tud elérhető cél lenni. Aztán megtudtam tőlük, hogy nem a rendezőik, hanem ők szerettek volna ezzel a művel foglalkozni. Az előadáson érezni lehet, hogy kemény műhelymunka áll mögöttük, és a játszóknak komoly küzdelmek jutottak osztályrészül ezen a héten, főleg önmagukkal. Az efféle élmények megfelelő tudatossággal, nagyon fontos tapasztalatokká érhetnek. A nő után e link segítségével nyomozhatunk: http://www.megavideo.com/?v=bin2ttm4
A negyedik csoport tagjai már egy éve elballagtak a Révaiból, a Kör-Telikörről van szó (vezetője: Varjú Nándor). Aki volt idén a kazincbarcikai fesztiválon, az tudhatja, hogy eredményes fellépéseket tudhat maga mögött a csoport. Ezen a héten Németh Erikával dolgoztak a Legyek ura alapján, a korábbi évekhez képest most nem volt céljuk, hogy szombat estére egy kész előadást vigyenek színre. Inkább érzetek megidézésével és formanyelvek keresésével töltötték a hetet. Az előadásuk ezen a linken tekinthető meg: http://www.megavideo.com/?v=53xaxqqe
Az ötödik csoport egy része már a révai ballagó diákjai közé tartozik, ez a Wenczel Dávid és általam vezetett Pontaktus színkör. Ezen a héten Garaczi László Plazma c. drámájával dolgoztunk, a színkör előadásának címe: Puding. Nagy öröm volt számomra megtapasztalni, hogy a négy éve játszó színjátszók rájönnek arra, hogy egy előadás elkészülte és minősége a játszók hozzáállásától és munkájától jobban kell függjön, mint egy szeretett „Guru” utasításaitól. Ezt nemcsak a játszóknak, hanem a vezetőknek is szem előtt kell tartaniuk. A csoport a táborban kapott időt a műhelymunkára és előadás készítésre fordította. A Puding c. előadás megtekinthető a http://www.megavideo.com/?v=n16ts7dy linken.
Minden előadáson látszott, hogy mögötte ott van a játszók lelke. A ’kairos’ egyik jelentése: az aktus előtti pillanat (ezt a figyelő ember üstökön tudja ragadni). Mindannyian a szombat este történése előtti pillanat napjaiért voltunk ebben a táborban. Ebben oldódott a lelkünk, és a munkánk. Ez az az egyszerű pillanat, amely a művészet igaz vallásához azt hiszem elengedhetetlen. Aki művészettel akar foglalkozni, az kapcsolatba kerül előbb-utóbb ezzel az élménnyel.
(Megjegyzés: A megavideo.com szolgáltató egyszerre csak másfél, kétórai lejátszást engedélyez, utána várni kell. Hogy mennyit, azt nem tudom.)
Veszprém, 2010. augusztus 15.
