Magyar Szín-Játékos Szövetség

A színésztréning során, sajátítjuk el a színészek alkotómunkájához nélkülözhetetlen készségeket, fejlesztjük a színészi kifejezőeszközöket, formáljuk együtt alkotásra kész, valódi társulattá a csoportot. Az improvizáció a minden színésztréning meghatározó tevékenysége, és nem csupán a közös munka kezdetén, vagyis mielőtt egy előadás elkészítéséhez fognánk, mielőtt kialakulna a produkció elkészítésére kész csoport. Hanem mindvégig a próbák során, amikor a szerep vagy szituáció új oldalait fedezhetjük fel, illetve elmélyíthetjük alakításokat az improvizációk által. Ha elkészült az első bemutató, akkor is érdemes „tovább tanulni” a színjátékot.Improvizálás közben sajátíthatók el az alapvető színészi készségek. Az improvizáció gyakorlásával a színész elhagyhatja az elégtelennek érzett színészi paneleket, sztereotip megoldásokat és megújíthatja színészetét. Improvizálva tanulunk meg figyelni és reagálni egymásra. Improvizálva tapasztaljuk meg, hogy milyen utakon, milyen módszerekkel teremthetőek meg a színészi játékot felfűtő érzetek. Az improvizáció folyamatos gyakorlása alakítja ki a koncentrált színészi jelenlétet. Az improvizáció - vagyis a közös játék, mikor figurákba bújunk, és helyzeteket jelenítünk meg - a minden színészet alapja és kezdete. Improvizál a gyerek, ha játszik, hiszen megjelenít (barlangot, ovit, erdőt) és átlényegül valaki mássá (vadásszá, óvó nénivé, tündérré). Egy jól sikerült improvizáció olyan felszabadult örömet okoz, ami csak a gyermekek lázas és önfeledt játékához mérhető. Nem lehet véletlen, hogy a színészpedagógia mesterei számára a gyerekek koncentrált és odaadó játéka mindig példa.