Magyar Szín-Játékos Szövetség

Hogyan is van ez akkor? Az évfordulón a legutóbbi darabjukat, a Pázmányost mutatták be, amit szokás szerint Marth P. Ildikó írt és rendezett. Az első bemutat a Rátóti csikótojás még közismert történet, Marth P. Ildikó átírásában, nagy sikert aratott. Azóta minden új bemutatóalapjuk Ildikó saját ötletéből írt dráma. A Kukás guru vagy a Hajdú rege, de még a mesejáték (a Zengőerdő) is arról tett bizonyságot, hogy Ildikó nem amatőr szinten műveli ezt a nem könnyű mesterséget. A játszó személyek? Diákoktól nyugdíjasokon át a polgármesterig- széles a skála. A város társadalmának minden rétege a szemünk előtt játszik. Igaz, Hajdúnánáson van múltja a színjátszásnak. Nem véletlen , hogy 10 éve megalakult a Naná Színház. A rendszerváltás után egy kisváros nem igazán tudja megfizetni a tájelőadásokat. Igény viszont természetesen itt is van színházi előadásokra.

A Naná Színház egyszerre három igazi nagy feladatot is magára vállalt, anélkül, hogy ezt tudatosan csinálná.

Nyitva áll a játszani akarók előtt a társulat ajtaja, igazi színházi élményt ad a városnak, és tájolásával határainkon túl is (Felvidéken, Erdélyben) elviszi a hírét a városunknak. A fenntartó, a támogató a város. Helyük a Kéky Lajos Város Művelődési Központban van.

Érdekes volt hallani a társulat részéről elhangzott köszönetet azért, hogy már tíz éve játszhatnak. Szerintem nekünk kell itt köszönetet mondani Nekik és minden civilek által működtetet, Honi Társulatnak – a hiánypótlóknak.

A december harmadiki ünnepi előadás a huszadik percben sötétségbe borult. A teltház nem mozdult, és a társulat sok-sok gyertya fényénél játszotta végig a darabot. Ők és a közönség is hivatásuk magaslatán álltak, (nem úgy, mint az áramszolgáltató). Tiszteletes urammal beszélgetek, amíg a gyertyákat gyűjtögetők és színpadra rakók igyekszenek fényt varázsolni. Tévedésben van a beszélgetőtársam. Nincs súgó. Ez nem hivatásos színház. Nincs súgójuk …se. Gondolom, ez már maga is jelzi s a színvonalat. Nyílván és sok-sok ok miatt elfogult vagyok a Naná- val kapcsolatban,de ők mindig is kíváncsiak voltak a véleményemre. Most is a négy főszereplő: Haranginé Simon Tímea, Kócsi Imre, Nagy Róbert és a gyerekkora óta a társulatban szárnypróbálgató, mostanra felnőtt nővé érő dinamikus Csiki Bori vitte előre az előadást. A kisebb szerepek közül, most Nagy Sándor (Sanyis) nyújtott emlékezeteset.

Marth egyébként is legtöbbször úgy írja a darabjait, hogy a társulat tagjai, akár nevükben is egyeznek a figurával. Érthető, hogy így a színész is könnyebben azonosul a ráírt személlyel.

Mint a mesék, ez a történet is jól végződött. A világítás és a zene hiánya ellenére élettől telt volt a színpad. Segített persze a rutin is, ez a 13. előadás volt. Szokás szerint a rejtett vagy nyílt utalások a mai helyzetre nyílt tapsot eredményeztek.

Méltó volt az előadás a jubileumra még így is, hogy szinte végig sötét volt. A premieren, világításban természetesen jobb volt, de most értékesebb. A körülmények ellenére végigjátszották. Egy hivatásos színháznál ilyenkor megáll az élet. Szólni kell a díszletekről, a jelmezekről. A szövegkönyvhöz képest túlzott naturalizmusú az egyébként könnyen mozgatható drapéria rendszer. Óvakodni kellett volna, ne tolakodjon előre a díszlet. Tíz év egy együttes életében sok idő. Minden remény megvan arra, hogy lesz 20, 25, 30 éves ünnepi előadás is . Mindig van utánpótlás és Marth P. Ildikó író –rendezői kedve is töretlen. A közönség meg, ha tíz éve folyamatosan kedveli őket, biztosan a jövőben is örülni fog az újabbnál újabb előadásoknak.

Patai István