A külsőségek (se díszlet, se semmi, mindössze 4 szék, egy asztal, egy világítás-váltás, két gitár, egy dob, újsággalacsinok) ugyancsak a nemhivatásos világot idézik, valamint az is, ahogyan az öt játszó varázsos könnyedéggel jelenít meg számos szerepet, helyszínt, racionális és irracionális szituációt, szinte arcátlan könnyedséggel használ föl minden létező színészi eszközt a mozgástól a hangszeres zenén át az énekig. A legfőbb eszköz azonban a humor, a játékkedv és az életöröm. Nem Pangloss mester, hanem a játszók bizalma a létezés és a játék értelmében.
A korszerű forma korszerű gondolatokat, életérzéseket hordoz. Az előadás alapja, az a felismerés, miszerint Candide egy közülünk, világjárása párhuzamba állítható a XXI. századi fiatalok léthelyzetével: az országhatárok fellazultak, az utazás, a világ megismerése elérhető közelségbe került. Ugyanakkor a világ magára is hagyta az ifjú embert, csupán felelősségtudata és akaratereje folytán lelheti meg helyét a világban. Candide a folyamatos kérdezés állapotában kutatja önmagát. Ki vagyok én? Naivul hisz mestere tanításában: "ezen a világon minden a legjobban van". Ez a kijelentés (hiedelem? világkép? ámítás?) cáfolódik meg minden fejezetben.
Játsszák:
Papp Attila
Molnár Anikó
Ács Tamás
Czár László
Szlúka Brigitta
Rendező:
Ács Tamás
NAL
