Az előadás előtt tudtunkra hozták, hogy ez egy előadás improvizáció. E koncepció következménye, hogy a történet vagy inkább cselekvés folyam ott születik meg előttünk, ha megszületik, és tölti meg élettel az előadás terét. Fel lehetett még fedezni, hogy az előadás etűd témáihoz kapcsolódnak a bejátszott zenék, és ehhez társulnak a pillanatnyi hatás erősítésére egy csellós improvizációi.Nos, számomra pont az volt a megejtő élmény, hogy az előadás akkor és ott született meg a játszók jelenléte következtében. A szereplők valójában önmaguk akkori hangulati és érzelmi állapotát felvállalva (amit nagyon bátor cselekedetnek éreztem) cselekedtek egy bizonyos téma szerint. Ettől az előadásnak és a jelenlétüknek kétségbevonhatatlan igazsága és erőtere született, ami rám erős hatással volt és időnként a csoda élményének tanújává tett. Mert igenis erős jelenlétek születtek, artisztikus megformálásban. Az előadás legjobb pillanatai azok voltak, amikor a megszülető kapcsolati-állapotok olyan erővel jelentek meg, (csak egy példa: a két nő között hánykolódó férfi esete,) hogy már elváltak a konkrét játszók érzelmi állapotától, és egy univerzálisan az emberi létre jellemző TUDATÁLLAPOT-ként jelentek meg. És számomra (és talán nem csak számomra) ekkor megszületett a színház totális alapélménye.
Persze nem állítom, hogy az előadásban nem voltak hullámvölgyek, de ez sajátja a pillanatnyi állapotok generálta előadás improvizációnak. Az alkotók arra is gondoltak, hogy keretbe zárják előadásuk érzelmi-hangulati alapélményét, amit az előadás végén elhangzott dalban nyújtottak át nekünk. A dal arról szólt, hogy a lélek fel akar repülni, és szabadon akar szárnyalni, de mindig visszahull a földre, a porba.
Nem akarom most részletezni a jelenetek téma variációinak tartalmát, bár lehetne beszélni erről is, vagy arról, hogy a megformálás a táncosok részéről milyen pontos formakultúrával párosult. Célom most csak az volt, hogy megpróbáljam felmutatni az előadás számomra értelmezhető és élménnyé vált alapkoncepcióját.
Hegedűs Jenő
PRIMA MATERIA
GROPIUS SZÍNHÁZI MŰHELY
Rendezte: Katona Imre
