Hajagos Misi porondmestere vezet minket a térbe, beszél hozzánk, vicceket mesél, behívja a színészeket, közben nagyon figyel rá, hogy nehogy igazi porondmester legyen. Így születik élő színház a Játsszunk Oidipuszt!!!-ban.
A fő sztorit mindenki ismeri, de azért átismételjük az elején, így könnyen szakadhatunk el tőle, könnyen teheti nevetségessé az előadás, vagy aktualizálhatja. Így lesz a karból lelkes-színjátszó gyülekezet, akik széket, asztalt formálnak, ha kell; dögvészes népet, persze; máskor Oidipusz lelki szenvedéseit szimbolizáló alagutat. Ha nem értenénk, megmagyarázzák, és mi jót nevetünk. A Mónika-show két szereplője is lehet a kar. Balhéjukból megértjük a vérfertőzést, az előadás második felében ők jönnek takarítani a vakítás után.
A két részt videóbejátszás választja ketté, melyen görög tüntetőket, magyar hőbörgőket és a megidézett tv-műsor egy részletét is láthatjuk. Az első rész a közösség felől közelít kellék nélkül, stilizáltan; a második rész intim, a családot vizsgálja, helyszíne egy fürdőszoba, valódi káddal, sminkkel, mécsessel, stb. A játszók otthon érzik magukat mind a két térben, jó ritmusérzékkel, remek összhangban dolgoznak. Boros Ádám politikusi félmosolya, Lukács András semmibe révedő (in)direkt teatralitással dolgozó Teiresziásza remek megoldások. Ahogy Szabó Kristóf öntetszelgésén és a mondanivalón egyszerre ironizáló és megérintődő szövegmondása az előadás zárlataként. Vagy Dézsi Darinka lágy Iszménéjének szerepeltetése a kar szövegével, mint a nép személyes arca. Fazekas Veronika és Somodi Réka takarítónő párosa a nép vulgáris arca lehetne, a figurák érzéketlensége megértetten mutatódik fel, bántón hat. Alexics Rita örökké duzzogó kartagja remekül ellenpontozódik Csizmadia Patrícia bájos Antigonéjával. Eszes Szabolcs öreg pásztora emberi megtörtségből van felépítve, Krausz Gábor Kreónja szép megértésből. Oidipuszt Béres Miklós formálja meg, a pojácás magabiztosságtól a teljes összeomlásig intelligensen mutatja a figura állapotait. Az első rész vége felé megérkező Iokaszté szövegmondása előrevetíti a második rész intimségét, csöndességét, sajnos Gábor Zsuzsa finom működése, halk szavai sokszor elvesznek. Az előadás 125 perce még így is friss, aktív, ötlettel teli.
