A Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című művéből készült színpadi adaptációt a színházi kifejezőeszközök teljes skáláját nagy gondossággal kezelő rendezői munka, valamint kiemelkedő színészi alakítások jellemzik.
A rendező Komáromi Sándor kivételes formakultúrájú alkotó, az adaptált művel egyenértékű, mégis önálló színházi világot teremt. Figyelme a legapróbb részletekre is kiterjed: a pontosan komponált vizualitás, a fények kezelése, a jelenetek tartalmát dramaturgiai többlettel felruházó zenehasználat mellett az előadás és a csoport legfontosabb „védjegye” mégis a közösségi lét és az egyéni megszólalások szinte egymásból táplálkozó hitele, melynek alapja a játszók fiatal kora ellenére is a nagyfokú önismeret, mely az egyetemi tanulmányok mellett, nyilván az előadás-készítéssel együtt járó, igényes alkotófolyamaton, tréningmunkán alapul.
A társulat, több más munkája mellett, ezzel az előadással is komoly rangot vívott ki magának a honi egyetemi színjátszó színtereken.
E sorok írója örülne, ha nemcsak másutt, saját szűkebb pátriájában is „proféta” lehetne az egyik legfontosabb és legjobb magyar egyetemi színház.
Pap Gábor
