Azt hiszem, náluk jobban kevesen tapasztalhatják az előadásban ábrázolt világot ebben a mélységében, talán előadásuk ezért is szívderítően és elgondolkodtatóan hiteles. Időnként abszurdba hajló szöveg, a balalajka-tangóharmonika kíséret dramaturgiai pontossága és a nővér szállóigévé váló beszólásai:” Boldogult nagyanyám ilyenkor mindig azt mondta: áztassam be!” hangulatos indítását adták a találkozónak.
A szentesi Horváth Mihály Gimnázium előadásához, egy szűk térbe szorít bennünket. Itt zajlik le, a nézőket körbe fonva Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó? című novelláskötetéből és a játszók saját tapasztalataiból, improvizációiból és vendégszövegeiből építkező játék Szebeni Zoltán, valamint Tóth János Gergely rendezésében. Társadalmunk körképe villan e történet-spotok fényében. Árnyékos oldalaink jelennek meg erős közéleti töltéssel és azonosulással. A kirekesztettség, a másság, a kisebbségi frusztráció, a mindennapok agressziói, a „hivatalnak packázásai” és a közhelyek valós ereje jelenik meg egy-egy felvillanó témában, nagyon erős érzelmi hatást keltve a nézőtéren. A szembenézés világos szándékával akar azonosulást ébreszteni a nézőben a szentesiek előadása, és nem sikertelenül. Vajon futunk-futunk körbe-körbe a semmibe, vagy van más utunk is? Nekünk kell eldönteni.
A szolnoki Liget Otthon mentálisan sérült fiataljai Sok a Duma Színjátszókör néven Carlo Goldoni: Két úr szolgája című színdarabját játszották Mozsárné, Tarjáni Erika rendezésében. A korábban ismert szereplőkhöz több új tag is társult ebbe az előadásba. Ugyanakkor a csoport az elmúlt évekhez képest, ebben a bemutatójában színpadilag fakóbbá vált. A korábban játszott Moliere darabokhoz sikerült érzékenyebben közelíteni. Goldoni Két úr szolgájának a commedia dell’arte hagyományaiból építkező ravasz cselszövevénye egyrészt gondosabb dramaturgiai elemzést kívánt volna, másrészt a játszók is nehezen birkóznak az összetettebb karakterekkel, az álságok kettősségével, és az álruhákban megjelenő ravasz rejtőzködésekkel.
Tempó és térszervezési problémák lassítják a történet kimenetelét, a darabban megkívánt trouvaille, a tálalás az előadásban a tér végiggondoltságának hiánya miatt esetlenné válik. A jelmezek, a kellékek és a zene pontosan idézi a 18. század hangulatát.
A szolnoki Széchenyi István Gimnázium Pygmalion Színpada a 12 c. osztály előadásában e sorok szerzőjének rendezésében játszotta Ismeretlen középkori szerző Akárki című moralitásjátékát. A 15. században bemutatott allegórikus szereplőket felvonultató erkölcsi példázat a végső (de nem csak a végső) döntés előtt álló ember erkölcsi kérdéseiben ad eligazítást. A megmutatott út, a külsőtől a belső utak felé a felismerésig teszi lehetővé a döntéseink igazságát gondolata, minden emberi döntéshelyzet modellje. A középkori előadások megidézésének mintája a tér, ami egy hosszan elnyúló híd a színpad előtt, mintegy a templom bejárata és az ahhoz vezető lépcsők analógiáját adja. A darabba bekerült applikáció Francois Villon Haláltánc-balladájának síkbábos előadása is ezt a szándékot igyekszik erősíteni. A régmúlt és a ma hídjához gregorián dallamok, és Carl Orff Carmina Buranája ad támaszt.
A kora délutánban, a négy előadás utáni pihenőként, karneváli hangulatot idézve Szülinapi Globe Forgatag kezdődött felvonulva a város közepén, a Hild téren, a Kossuth téren, és a Szigligeti Színháznál. A karneváli hangulatot erősítette a Szolnoki Majorette és Zászlóforgató Csoport, valamit az Ifjúsági Fúvószenekar jelenléte.
Ezután vette kezdetét a XVIII. Globe Fesztivál ünnepélyes megnyitója az Aba-Novák Kulturális Központ nagytermében. Dr.Kállai Mária alpolgármester asszony a játszókkal immár egyidős, vagy náluk idősebb fesztivál erényeit és fontosságát hangsúlyozta. A színjátszás, mint az önismeret és életünk tükre, fontos mindennapjainkban. Arról a vágyról is beszélt, hogy Szolnok évtizedekre legyen még jó gazdája ennek a fesztiválnak. Megnyitójában kitért azoknak nevére, akik a városban kezdetektől napjainkig bábáskodnak a fesztivál fölött, mint Farkasházi István, a kulturális intézmény korábbi igazgatója, valamint a Híd Színház vezetője, Rigó József (e sorok szerzője.)
Molnár Lajos Milán, a művelődési központ igazgatója hangsúlyozta, hogy bár a „Színház az egész világ…” Shakespearei gondolat elcsépelt közhelynek tűnhet, mégis végig kell gondolnunk azt a tényt, hogy aki színpadon játszik, nem csak a színpad a szenvedélye, hanem az élet is az, hiszen a deszkákon is az életet játsszuk.
Farkasházi István a diákszínjátszás szerepét, és a színházművészet pedagógiai erejét hangsúlyozta.
Nagy András László a Magyar Színjátékos Szövetség vezetőségének üdvözletét tolmácsolva kitért arra, hogy volt ugyan gazdagabb már a fesztivál, külföldi csoportok meghívásával, és változatos műfajok bemutatásával (mint mozgás és táncszínházak), de most is a világot mutatja, mint Shakespeare Globe-ja. Ne kérjük számon a hivatásos színház esztétikáját a diákszínjátszásban! A diákszínjátszás nem imitálja a hivatásos színházat, saját jel- és eszközrendszere van, de ez a jelrendszer és esztétikai gondolkodás egyre inkább beszűrődik és megtermékenyíti a magyar hivatásos színjátszást is.
Knuth Barbara, az Országos Diákszínjátszó Egyesület nevében köszöntötte az immár életkorában felnőtté vált Globe Fesztivált, és jó munkát, jó előadásokat kívánt.
A délután a győriek F-Actor-Grácia Művészeti Intézmény bemutatójával, Moliere nyomán: Elképzelt képzelt beteg címmel bemutatott előadását láthattuk Frankó Kata rendezésében. Különös elidegenítő, és egyben az előadásba bevonó hatáselemekkel indul az előadás. Egy narrációban elmondják a műsorfüzetben is megjelent szöveget arról, hogy miért nincs nagyszabású díszlete a csoportnak. Ezután nem indul a hang és a fény. Megértjük a játék kiszolgáltatottságát, hasonlóan a nevetséges Argan úr képzelt betegének kiszolgáltatottságához. Dinamikus, lendületes játék a győrieké, a játszók és nézők közös terében. Vendégszövegek, improvizatív betűzések színesítik hangulatos és humoros előadásukat.
Miskolcról érkezett a fesztiválra a Földes Ferenc Gimnázium Földes Színpada. Szűcs Tamás és a Csapat közös munkájával hozták létre Csakra-mesék címmel előadásukat. Hét rövid indiai mesét játszanak, a hét csakráról. A távolkeleti kultúra profanizálása történik az előadásban. A majdnem három tucat játszóból mintegy fele fiú összetételű közösség remek hangulatot teremtve beszél arról is, hogy a nagy filozófiák mi módon válnak a bulvár sajtó közhelyeivé. Előadásuk így figyelmeztet az instant művelődés felszínes ürességének veszélyeire is.
A kora este változatos tréningekkel folytatódott. Frankó Kata a párkapcsolat útvesztőit járta körbe hétköznapi tárgyak tulajdonságainak megjelenítésével, tárgyanimációkkal. Sok humoros, de elgondolkodtató helyzet született. Talán a legtöbb érdeklődőt Gyombolai Gábor tréningje vonzotta. Páros helyzetgyakorlatokból építkeztek. Erős színpadi helyzetek teremtődtek a rögtönzésekből létrejött rövid szöveges szituációk, fizikai akciók működtetésében. Sárosi Gábor a színpadi jelenlét és koncentráció kérdéseit vizsgálta a jelenlévőkkel, a figyelem és beszédtechnikai gyakorlatok épitésével. Szebeni Zoltán a színpadi energiák működtetésével dolgozott. A test intimitásának útján relaxációs és meditációs feladatokat kaptak a résztvevők.Töltekező, ismereteket adó, önismeretet növelő, kapcsolatokat építő eredménye volt a tréningekben eltöltött két órának.
A VMG-KIMI Vörösmarty Mihály Gimnázium játszói Arany szobor csoport címmel celebrálták a Pap Gábor rendezte, különös performansz-t.Az elhangzó Arany János szövegek ( Ágnes Asszony, Mátyás anyja, V. László, A walesi bárdok) homogenitását Petőfi Szeptember végén című versének vendégszövegként történő applikálása töri meg. Az előadás szerkezetének egésze erős vizuális hatásokkal építkező zenei szövetű textúra. Az osztott nézőterekben tárgyi installációk (pl. roller) fogadnak. Szürrealista montázs a térben.
Négy csoportban érkeznek a nézők, és a játéktérre vonulás eltolt időfázisainak egymásra kopírozása révén a játék kánonja jön létre. Emlékeztet a közelmúltban elhunyt osztrák író, költő, Ernst Jandl konkrét költészetének kompozíciós technikájára, ahol a vizuális és akusztikus elemek egyenrangúságában, az alkotás anyagának önmagában való absztrakciójában jön létre egy bonyolult szerkezet és hatás. Pap Gábor előadása is erős akusztikus és vizuális élményekre törekszik, formajátékok kavalkádjában hoz létre erőteljes érzéki hatást. Nem üres játék, aktuálisan értelmezendő utalásokkal bíró előadás, a föld felett rollerén „lebegve suhanó” matrózkabátos Eduard : „ Máglyára, ki ellenszegül, minden velsz énekest!” sorai a mindenkori hatalom és művészet viszonyának kérdéseit is visszhangozzák.
Az este Szülinapi partyval zárult. A Tűzszínház látványos bemutatója után az édes, ízletes szülinapi torta mellé meglepetésekként a fesztiválon szereplő csoportok rögtönzéses rövid bemutatkozása társult. E kellemes hangulat utat nyitott a személyes találkozások felé is.
Másnap délelőtt a Kecskemétről érkezett Kadásokk szintén klasszikust, Federico Garcia Lorca: Bernarda Alba háza című darabját játszották Sárosi Gábor rendezésében. Erős, atmoszferikus kép fogad bennnünket. Harangzúgás és felmosás. A tisztaság igénye. Fehér lárvaarcok tekintete. Az előadásban végig nagyon jó képek. A szituációk hangulatát pontosan megidéző zene. Értelmezett és a játszókra adaptált darabot látunk. Az előadás túllép a szituációk illusztrálásán és fel tudja mutatni a mögöttes tartalmakat is. Kórusszínházi elemeket használ, azonban ezek a posztdramatikus színházra emlékeztető formajegyek nem külsődlegességek, hanem a pontosan értett drámai viszonyokból következnek. A szimbolikusan megjelenő férfi flamenco sajnos kicsit erőtlen, nem tud a többi játszó energia szintjére emelkedni. Amivel még adós maradt az előadás: az elfojtott vágyak lomhán ölő mérge nem tudott teljes plaszticitásában megjelenni.
A délelőtt, és egyben a fesztivál utolsó előadása a budapesti Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola csoportja, akik szintén egy adaptációt hoztak Bódis Kriszta írásai és saját improvizációik felhasználásával, amit a Gyombolai Gábor-Eck Attila páros állított színpadra, Másik szoba címmel. Fontos dolgokról beszél a csoport játéka, gyerektörténetek, az ártatlanság elvesztése, egy család széthullás felé úszó története, ami fragmentumonként megjelenik az emlékképek filmszerű montázsában. Élő fuvola zene kíséri, köti össze a szimultán etűdöket.
A Bódis Kriszta „Jó volt” című írására épített helyzetek, jelenetsorok rögzítve vannak, a szövegek viszont nem teljesen. Így a játék egyszerre komponált és improvizatív elemekből áll, ami egyrészt megerősíti a néző itt és most érzetét, másrészt nagyobb tétet kínál a játszók számára is. Tartalmilag, formailag, szakmailag egyaránt fontos előadást láttunk.
Az utóbbi években szokássá vált, hogy a fesztivált szakmai értékelés zárja. Ez nem az előadások minősítéséről szól, hanem azokról a gondokról, örömökről, amik az alkotás folyamatában létrejöttek. Mivel az alkotók együttes közös beszélgetése, így sor kerül elvi, esztétikai és konkrét szakmai kérdések megbeszélésére egyaránt. A beszélgetés alapját természetesen a látott előadások adják. Így visszacsatolássá is válik a beszélgetés az alkotók felé. Ezúttal a rögzítettség és rögtönzés kérdései, a fiú-lány arányokból fakadó dramaturgiai következmények, a szerepjátszás és színészet különbözőségének kérdései, és a diákszínjátszás sajátosságainak beszűrődése a hivatásos színházak formakészletébe témakörök kerültek terítékre. Tartalmas két órányi szakmai beszélgetéssel záródott a XVIII. Globe Fesztivál.
Nem szoktunk figyelni a művészet árnyékában a háttérmunkákra. Ha nincs gond, nem tűnik fel a műszak pontossága, és megbízhatósága, ami ezen a fesztiválon végig érezhetően jelen volt. Külön kell megemlítsük Fróna Kata nevét, aki a rendezvény szervezője, lebonyolítója és ezúttal is nagyvonalú hűvösen professzionális precizitással működtette apparátusát. Nem feledkezve meg arról sem, hogy mindenütt jelenlétével folyamatosan meleg emberi gesztusokat tegyen minden részt vevő felé.
18. életévét betöltve nagykorúvá vált a Globe ! Éljen sokáig!
Rigó József
