Miért van szükség egy ilyen fesztiválra?
Az elmúlt 3-4 évben drámai módon szembesültünk azzal, hogy hiába a bőségesnek tűnő kínálat, valójában nincsen elegendő fesztivál, kevés az egyre nagyobb számban és egyre színvonalasabban alkotó társulatok számára kínált bemutatkozási lehetőség. A folyamat a tavalyi évben megrendezett Magyar Művek Szemléjén érte el a csúcspontját, ahol „csak” 16 előadásnak tudtunk műsoridőt biztosítani a 26 jelentkező közül. Bizony fájt a szívünk: nagy hagyományú csoportok értékes előadásai nem léphettek ki szűkebb pátriájukból, nem jutottak szakmai nyilvánossághoz. A társulatokban is nem kevés csalódottság, néha sértődöttség és harag halmozódott fel e miatt. Nos, e feszültségek és hiányérzetek oldását szolgálta az első és szolgálja most a második Belgák Színjátszó Fesztiválja, amelyre ismét a Bakelit nagylelkű támogatásának köszönhetően kerül sor.
Nyilván sikeres volt az első, hiszen hamarosan sor kerül a másodikra.
Várakozásainkat meghaladóan sikeres. Csak a tényeket mondom: A 12 fellépő társulat előadásait mintegy 250 fizető néző (a külső Soroksári úton, egy gyártelepen, igaz, nagyszerű körülmények között) és a fesztivál résztvevőinek sokasága látta, sőt, örömünkre igen sok kollégát is láttunk a nézőtéren. A fesztivál színvonalát – és létjogosultságát - mi sem bizonyította jobban, mint a zsűri által kiosztott 6 arany minősítés. A Trainspotting Társulat itt bemutatott istenkísértő vállalkozása, Garcia Marquez 12 vándornovellájának zenét és táncszínházi elemeket bőséggel felvonultató előadása joggal pályázik az évad legjobb előadásának járó Paál István Diplomára. A siker – és a változatlanul fennálló igény – kötelez a folytatásra.
Feltehetően a Bakelit is bevált mint helyszín, ha ismét ide hozták a rendezvényt…
Feltétlenül. Nem is lennénk képesek máshol lebonyolítani ezt a programot, ugyanis a Bakeliten kívül nemigen létezik Budapesten más befogadó hely, amely három különböző méretű, de egyformán tökéletesen felszerelt játszóhellyel rendelkezne.
A legtöbb programot az első nap kínálja a látogatóknak. Melyik előadásokat ajánlaná ezek közül?
Vasárnap egész nap számíthatunk úgy a fellépők szabadidejére, mint a közönség érdeklődésére. A többi napon délután kezdődik és késő estig tart a program. Nem szeretnék kiemelni előadást, mert az azzal jár, hogy másokat említetlenül hagyok. Bármelyik ujjamat harapnám, fájna. Ami biztos: ez évben is várakozásainknak megfelelően olyan színes és színvonalas ajánlatokat kaptunk, amelyet örömmel és büszkén mutatunk be a főváros színházszerető közönségének. Aki ezt a 16 előadást – vagy akár csak egyet-kettőt közülük - megtekinti, meggyőződhet arról, hogy az „amatőrök” szervesen hozzátartoznak a mai magyar színházhoz, esetenként annak is az élvonalához - noha az alkotók és a színen játszók nem hivatásosok, saját maguk és közön(s)ségük örömére és épülésére végzik színházteremtő munkájukat. Az előadásokat minősíteni és rangsorolni a zsűri feladata lesz majd.
Mégis kérem, egy-két előadást emeljen ki a vasárnapi műsorból!
Nehezet kér. Emeljem ki a Laboratórium Anima Antigonéját, s ugyanakkor ne szóljak a Théba Társulat igényes vállalkozásáról, a két Garcia Lorca mű előadásáról? De hogyan maradhatna említetlen az egyik legrégebbi társulat, az aszódi Kamarateátrum izgalmas, mai cseh művet színpadra állító Szeszélyes nyár című produkciója? Izgalommal várom a Lovászi Faluszínház immár harmadik Török Rezső bemutatóját ugyanúgy, mint az inárcsiak Láz című új előadását vagy Horváth Gergő Garaczi László műveire épülő önálló előadását. A legnagyobb érdeklődéssel talán a siketekből és nagyotthallókból álló Ergo Sum társulat jelnyelven előadott és tolmáccsal segített, saját életükről, konfliktusaikról szóló előadását várom.
Ön melyik előadásokat nézi meg mindenképp a második-harmadik nap programjai közül?
Természetesen mindegyiket. Hétfőre jutott a legtöbb diákszínjátszó előadás. Megint csak nehéz kiemelni bármelyiket is közülük. Izgalmasnak ígérkezik a Vörösmarty Gimnázium végzős drámatagozatosainak két előadása, de maradhatna említetlen a pécsi MÜSZI A-Team zenét és bábszínházi elemeket bőséggel felvonultató Háy János előadása vagy a határon túlról érkezett komarnoi ipariskolások sajátságos Ludas Matyija? Ezen a napon a legtöbb izgalmat a Radikális Szabadidő Színház Mizantrópja kínálja, ugyanis az előadás – azon túl, hogy hála Moliere-nek is, remek szórakozást nyújt - a társulatnak otthont adó Tűzraktér körül kialakult helyzetre kíván reflektálni.
A keddi nap sem kínál kevesebbet. Ezen a napon a kortárs íróké a főszerep. Láthatjuk a költőként ismert Kiss Judit Ágnes társulatának Fekvő nyolcas című előadását. Izgalmasnak ígérkezik a tavaly igen sikeres gyöngyösi Mozaik Színkör Örkény, valamint a Színlelde Békés Pál műveire alapozott előadása. Izgalommal várjuk a záróelőadást, amely valóságos „istenkísértés”. A Laboratorium Anima társulata ugyanis a vasárnapi Antigone után eljátssza Sophokles másik remekét, az Oidipuszt is.
Kikből áll majd a zsűri?
Örömünkre szolgál, hogy a feladatot elvállalta Jászay Tamás, a fiatal kritikus nemzedék egyik legígéretesebb tagja, a Színikritikusok Céhének alelnöke, Tóth Zsuzsanna színházpedagógus, a Magyar Művelődési Intézet szakreferense, valamint Regős János színész-rendező, a Magyar Szín-Játékos Szövetség szeptemberben hivatalba lépő új elnöke. Feladatuk lesz az előadások nyilvános elemzése és minősítése.
Kiket várnak az előadásokra?
Szerénytelenül szólva: akárkit, mindenkit. Elsősorban persze más társulatok színjátszóit, rendezőit. A magyar amatőr (öntevékeny, nem-hivatásos) színjátszás a hatvanas-hetvenes évek óta a magyar nyelvű színház nagyon fontos szelete, az alternatív színház bölcsője, színházi újítók felnevelője, közösségek kovácsolója és megerősítője, kisebb-nagyobb települések hírnevének, önbecsülésének megalapozója. Előadásaik méltók a legkényesebb ízlésű közönség érdeklődésére is.
Mi a fesztivál „üzenete”?
A Belgák Fesztiválja előadásain keresztül is meg kívánjuk mutatni a főváros közönségének, kik is vagyunk, merre tartunk. Bizonyítanánk, hogy az öntevékenyek (amatőrök, nemhivatásosok) legkiválóbb előadásai a mai magyar színház élvonalába tartoznak - noha az alkotók, a játszók nem hivatásszerűen végzik e tevékenységüket, nem ebből élnek.
Számíthatunk rá, hogy a későbbiekben is lesz Belgák Fesztiválja?
Úgy tűnik, hogy a nemhivatásos színjátszás erőteljesen felívelő szakaszba jutott. Egyre több az elhivatott társulat, s egyre inkább a nagyközönség számára készítik előadásaikat. Nem utolsó sorban tanulni is akarnak: kíváncsiak egymásra, és a „szakma” ítéletére. Tehát feltételezhető, hogy a jövőben is szükség lesz a Belgák összejövetelére, s remélem, hogy a Bakelit a jövőben is hasonlóan készséges és áldozatos házigazdája lesz az eseménynek és sor kerül majd a harmadik és ki tudja még hányadik Belgák Fesztiváljára is.
