Szálkák a színpad alól 2009/2.  
– Kritikus tudósítások a 19. szegedi Thealterről

Valódi szórakoztató pop-színházat hozott Pécsről Szegedre a szellemében és szereplőiben is igen fiatal társulat, amely amatőr színházként a Radikális Szabadidő Színház mellett egyedül volt képes kitölteni az elvont művészieskedés és a szórakoztató banalitás közötti teret (nem mintha utóbbira példa lett volna a Thealteren). Schnitzler drámáját olyan naprakészen adaptálta Vargyas Márta rendező a kortárs zenei betétekkel, hogy az előadás a karaoke és a musical besorolást is nyugodt szívvel magának vindikálhatja.

Az egyszerű történettel dolgozó, így a frappáns színészi játékkal életben tartott darab a kiszolgáltatott nő figurájának variációit mutatta be számos, csattanóra kihegyezett dialógussal. Felkészült, karakterüket értő színészek bújtak az utcalány, a katona, a szobalány, a színésznő, a költő, a gróf, a fiatalúr és az elhanyagolt feleség bőrébe, melynek felsorolása is mutatja, hogy a monumentális körtánc egysíkúvá válhatott volna, ha a dinamikussá tett váltások és a jelenetek közt helyüket megtaláló, sőt az egyes eseményekre termékenyen reflektáló slágerek nem kölcsönöztek volna gyakran Moulin Rouge-hangulatot az előadásnak.
A női karaktereket összemosó tupírozott frizura és a színeiben változó ruha az apróbb különbségek ellenére is hasonló női helyzetet általánosította, ugyanúgy, mint a férfi szereplők öltözete. De a minden nő kiszolgáltatott,
mert minden férfi disznó alaphelyzetének túllihegett sztereotípiája, amely a sötétbe boruló színpaddal kitakart aktusokkal nyert megerősítést, jótékonyan feloldódott az előadott komédiában, amely nagyobb tapsot is megérdemelt volna.

Boldog Zoltán
Irodalmi Jelen
07.24.