Magyar Szín-Játékos Szövetség

Zalán Tibor talányos című színműve igazi színházi szöveg. Nem véletlenül, végső formáját első bemutatója próbáinak színészi improvizációi során nyerte el.  Talányos a cím, hiszen első olvasásra nyomdahibára gyanakszunk. Amese marad? Lehet…Vagy a mese marad? Lehet…A játék során újra zavarba jövünk, amikor Amese-ként emlegetik a határon túlról itt ragadt kamaszlányt. Amese? Lehet…Nem inkább Emese? Lehet…

Gyönk igen kicsi város, Tolna megyében, a hegyháton. Már az is ok lehet a csodálkozásra, hogy a városka patinás gimnáziummal rendelkezik. Az méginkább, hogy gimnáziumának drámatagozata is van, mégpedig Veszprémi András énektanár, néhai televíziós rendező vezetésével.

A Forrás Színház előadása.

Jó színházat láttam a Tűzraktér egy kicsiny, tanteremből éppen csak átalakított terében. Izzig-vérig amatőr-, sőt diákszínházat. Ezt azért érdemes említeni, mert az előadás a hivatásosok között jegyzett Forrás Színház keretében jött létre. A játszók és a rendező Ács Tamás azonban a nemhivatásos közegből (a Teleszterionból, illetve a Feleselők-ből) ismerősek.

Mint már többször leszögeztük, sem a színjátszó együttesek (azaz tagságunk), sem szervezetük nem tudnak leszakadni az állam (vagy az önkormányzatok) köldökzsinórjáról. A Magyar Szín-Játékos Szövetség sem. Már nem állampárt, nem ifjúsági szervezetek vagy szakszervezetek, hanem pályázati alapok, önkormányzati szervek lehetőségei, szakmai véleménye, illetve jóindulata dönt arról - a pályázati kiírásokon, majd döntéseken keresztül -, mit tegyünk és mit ne.

Ehhez kell alkalmazkodnunk.

Mi sem tervezhetünk sok mindent abból, amiről nagyon is jól tudjuk, hogy a tagságunk érdekében tennünk kellene. Tagjaink különféle szolgáltatásokat szeretnének kapni a Szövetségtől, és óriási szükségük lenne rá, hogy kapjanak. Anyagi segítséget az életben maradáshoz, ismereteket azért, hogy színvonalasabban tehessék, amit tesznek, hogy közönség elé vihessék, amit megalkottak.

A Szilágy megyében, Szilágycsehben 2009. február 27.-től március l .-ig megtartott Határtalan Színjátékos Konferencián megjelent magyarországi, romániai, szlovákiai és szlovéniai magyar színjátszók, rendezők, színházi szakemberek, színjátszó szervezetek kinyilvánítják azon szándékukat, hogy együttműködésüket a jövőben szorosabbra tűzzék az alábbi területeken:

Az idei üzenet írója, Augusto Boal brazil drámaíró, rendező, elméleti szakember. Rio de Janeiróban született 1931-ben. Az Elnyomott Színház elméletének megalapítója. A Színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet 1961-es bécsi közgyűlésének határozata alapján tartják 1962 óta annak emlékére, hogy 1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.

SzAFT-Szakmai Műhely Fiatal Színházi Alkotóknak Részletes szociológiai elemzést igényelne az a jól megfigyelhető folyamat, amely az öntevékeny színjátszás életkori és ezzel együtt műfaji változásait jellemzi.

Nagy öröm, hogy a PSZT elé odatehettem a II-es sorszámot. Azt jelenti, hogy a tavalyi próbálkozást a helyi vezetés, továbbá az NKA sikeresnek és folytatásra érdemesnek ítélte. Sokszoros öröm. Öröm, hogy a fesztiválokban oly szegényes Észak-alföldi régióban egy új színjátszó találkozó nagy valószínűséggel gyökeret ereszt, és öröm, hogy bevált a Marth P. Ildikó által merészen kitalált ötlet: nem egymásnak, hanem a városnak, a színházat szerető és igénylő fizető (!) közönségnek rendezni fesztivált. És öröm az is, hogy így fórumhoz jutnak azok a társulatok is, amelyek a közönség egész estés előadásokkal való szórakoztatását tűzték ki célul. Nem mellékes szempont: a fesztivál három napján ezernél több néző váltott belépőjegyet és duplázta meg ezzel az NKA-tól elnyert támogatást.